Életmód magazin
Elérkezett a tavasz, és már a piacokon meg is jelentek az üdítő pirosló retkek. A tavaszi fáradtságra az egyik igen hatékony zöldségünk, mivel igen magas ásványi anyaggal és vitaminnal rendelkezik. A retek eredetileg Észak-Kínából és a Közel-Keletről származik, majd Európába is eljutott. Több féle változatban létezik, lehet piros, fehér, fekete, de még a formája is különböző lehet, ilyen pl. a jégcsapretek melynek hosszúkás az alakja. A kertészek megkülönböztetik a hónapos, a nyári és az őszi-téli retket. Jelentős a C-vitamin tartalma.
Valóban elérkezett a tavasz, mert a piacokon megjelent a spenót. Maga a növény valószínűleg Perzsiából származik, innen vitték a Mórok Spanyolországba. Angliában a XVI. Században, Medici Katalin udvarában vált ismerté. Egyéves, néha kétéves növény, a mérsékelt égöv alatt képes áttelelni. Mintegy 30 cm magasra megnövő. Különböző vizsgálatok során, megdőlt az sok évtizedes állítás miszerint magas a vastartalma. Az eddigi ismereteink szerint, 100 gr spenótban 35 mg vas található, de a mostani vizsgálatok során kiderült, hogy a tizedesvessző rossz helyen van, így csak 3,5 mg az a vastartalom, mellyel a növény valójában rendelkezik.
A fejes saláta szintén a tavasz hírnökei közé tartózik, mivel első olyan növényünk mely friss, üde leveleivel igen étvágygerjesztő. Egy vagy kétéves növény, a fészkesek családjába tartozik, levélzöldségként termesztik. Vannak, országok ahol hidegen fogyasztják, de pl. Kínában főve készítik el. A saláta gyűjtőnéven szereplő növények között az egyik legkedveltebb. Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek, már Hippokratész (Kr. e. 460-370) is megemlíti a salátát, mint egészséges táplálékot, és dicséri jótékony hatását.
Az üzletekben az eper megjelenése egyben a jó idő érkezését is jelenti, és ezzel háttérbe szorítja a citrusféléket. Ettől a pillanattól a C-vitamin ellátásról ő gondoskodjon, mivel 100 gramm eperben 60 mg C-vitamin található, így a gyümölcsök között ő az első helyezett. A gyümölcs a rózsák családjából származik, és a termesztése már az időszámítás előtt ismert volt. A rómaiak már ismerték és kedvelték, de a birodalom bukása után megfeledkeztek róla.
A növény a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének keserűfűfélék családjába tartozó, lágyszárú növény. Ez egy igen érdekes növény, mert nem a levelét, nem a termését, de még nem is gyökerét fogyasztjuk, hanem a szárát. A gyógyszeripar gyógyászat célra a növény minden részét felhasználja. A rebarbara inkább a sóskafélékhez tartozó növény, és inkább gyümölcsként fogyasztjuk. A rebarbarát kb. 4500 éve ismerik, de inkább a gyógyhatása végett, majd az étkezében később kezdték el használni.
