Életmód magazin
A ribizli fehér vagy piros bogyókat termő cserje. Népies nevei, piros ribiszke, ribiszke, ribizke, piszke. A ribizli egy kincs, melyet ma már igen kevés kertben találjuk meg, holott az egyik legkiválóbb immunerősítő. Közép- és Kelet-Európában vadon is terem, levelei 3-5 karéjúak, és a levélszél durván fűrészelt. Virágzata lecsüngő fürt, melyből a termés fejlődik ki. A ribizli érési ideje kb. a cseresznyeszezonba tehető kb. június második fele. Európában már a középkor óta termesztik. A fekete ribiszke a hűvös, párás, meleg, napos időjárást szereti, ezért tanácsos árnyékba ültetni.
A tél elmúlása után a legelső szabadföldi növény az újhagyma, melynek fogyasztását nyersen ajánlott. Az újhagyma a vöröshagyma elültetéséből keletkezik, mégpedig a sűrűre vetett hagyma ritkítása következtében. Igen jelentős a növény B1, B2, C-vitamin, nikotinsav, vas, jód, kálium, foszfor, szelén, kalcium, cink, és illóolajtartama ezért jobb, ha nyersen önmagában, vagy salátába keverve fogyasztjuk. Az újhagymának nem csak a hagyma részét, de a zöld szárát is felhasználjuk. Az újhagyma termesztése nem igényel komolyabb gondozást. Téli időszakban is fontos, hogy legyen friss zöldségünk, mivel ezen időben igen kevés a zöldség választéka. Bizonyára sokan hallottak már a hagyma hajtatásáról, melynek következtében télen is használhatunk a salátánkba friss újhagymát.
Egyes kutatások szerint Afrika trópusi területeiről származik, mások szerint viszont Indiából került hozzánk. Hazánkban ezt a növény igen régóta ismerjük és termesztjük. Az uborka a konyhakertek elmaradhatatlan növénye. Az uborkavetésnél arra kell figyelni, hogy a sortávolság 100-140 cm, a tőtávolság pedig 20-30 cm legyen. Túl mélyre vetni nem szabad, és az öntözésről sem szabad megfeledkezni, mert igen vízigényes növény . Valamikor régen a különböző kutatásokból arra lehetett következtetni, hogy már Délkelet-Ázsiában a Krisztus előtti évekből találtak uborkamagot, és mivel ezt az állítást különböző bizonyítékok is alátámasztják, ezért akár igaz is lehet.
A teacserje őshazája Kelet-India,(Assam) de ellenére a legnagyobb teafogyasztók azok a kínaiak voltak. A növény Délkelet-Ázsia haszonnövénye, mely kedveli a csapadékos területet. Európába valamikor az 1600-as évek környékén a Hollandok hozták be, majd innen az Angolok tengeri úton, az Oroszok pedig karavánokon szállították tovább. A vadon teremő növény, úgy kb. 5-6 méter magasságot is eléri, de az ültetvényeken csak 1 vagy 1,5 méter magasságot érhetik el. A teacserjék kb. hároméves korban fordulnak termőre, és hét-nyolc éves korukig adják a legjobb minőségű termést. A növény maximális élettartalma, ameddig még elfogadható levelet hoz, az kb. tizenkét év.
Nyáron a kultúrnövények között az egyik legértékesebb tápértékkel rendelkező növény a zöldbab. Valamikor régen a növény a szegényebb réteg eledelének számított, ami ma már nem igaz. Népies nevén paszulynak vagy fuszulykának hívják. A növény a hüvelyesek családjába tartozik, akár a borsó. Származási helye Mexikó, ahol valamikor az indiánok egyik fontos ételének számított. Európa területére kb. XVI. századba került át, de a népszerűségét csak később szerezte meg. Fajtáját illetően, létezik bokor illetve karóbab, de mindkettőt termelik zöld illetve szárazbabnak is.
