Származási helye a Földközi-tenger és annak vidéke, de az őshazáját illetően megoszlanak a vélemények. Van, aki Közel-Keletre, mások a Földközi-tenger vidékére helyezi, de egy biztos, hogy már az ókorban ismerték, és fogyasztották. Európába valószínűleg a Rómaiak hozták be. Igen fontos fűszer és gyógyszer alapanyag. Hazánkban nagy előszeretettel használják ezt a fűszert. Egy éves fás szárú növény, magassága kb. 20-30 cm, virága ernyős. Hőigénye változó, közepesen melegigényes.
Hideg nem igazán érzékeny, ezért nem attól tartani, hogy a kora tavaszi fagyok kárt tesznek benne. Az elején, a félárnyékos helyen is szépen fejlődik, növekszik, virágzásakor azonban sok napsütésre van szüksége. Öntözés nélkül is szépen megél. Az ókori népek annak idején sok féle betegség ellen használták gyógyszerként: fejfájásra, vizelethajtásra, gyomorbetegségre, emésztési zavarra, fogínygyulladásra, hányingerre és még a csuklás ellen is jó (magjából teát készítettek).
Fűszerként a növény virágát, termését egyaránt használják. A Magyar konyha szinte elképzelhetetlen lenne nélküle, mert nélkülözhetetlen a kovászos uborka, a túros lepény, a tökfőzelék, és a különböző saláták stb. elkészítésénél. A népszerű kapormártásról nem is beszélve! Élelmiszeriparban főleg ízesítésre, fűszerezésre használják, de az illatszeripar területén is megtalálható.
Kapormártás:
Hozzávalók:
1 kis fej hagyma
1 nagy csokor kapor
5 dkg vaj
1 ek liszt
5-6 dl tej
1/2 leveskocka (vagy vegeta)
Só, őrölt bors, szerecsendió
Elkészítés:
A nagyon apróra vágott hagymát a vajon megpároljuk, megszórjuk a liszttel és felöntjük a tejjel. Beletesszük a leveskockát vagy vegetát, és kézi habverővel addig kevergetjük közepes tűzőn folyamatosan, amíg be nem sűrűsödik. Ízlés szerint ízesítjük sóval, borssal és szerecsendióval. A végén belekeverjük az apróra vágott kaprot.
